Python alapok.

A Python általános célú programozási nyelv: webes szolgáltatások, adatelemzés, mesterséges intelligencia, automatizálás és oktatás egyaránt épül rá. Kezdőknek azért jó, mert a kódja tömör és jól olvasható – a szerkezetet a behúzás mutatja, nem kapcsos zárójelek.

A tanteremben a programot egy fejlesztőkörnyezetben (például VS Code-ban) írod, és a terminálban futtatod. Ezen az oldalon ugyanez a böngészőben történik: minden példa mellett ott a Futtatás gomb, és a valódi Python-értelmező fut le – nem utánzat. A példákat át is írhatod: próbáld ki, mi történik, ha változtatsz rajtuk. A ↺ gomb visszaállítja az eredeti kódot.

print("Szia, Python!")
print("Ez a második sor.")

A Lépésenként gomb a programot soronként mutatja be, négy részre bontva:

Billentyűk: a szerkesztőben Ctrl+Enter futtat, a Tab négy szóközzel beljebb kezd; a nyomkövetésben a → és ← lép. A szerkesztőből az Esc, majd a Tab lép tovább.

A print() a Python beépített függvénye: amit a zárójelek közé írunk, azt kiírja a konzolra, majd új sort kezd. A zárójelben lévő értéket argumentumnak nevezzük.

• printa függvény neve
• ( … )a hívás: „futtasd le”
• "Szia!"az argumentum: egy szöveg

A szöveget (angolul string, a Pythonban str) idézőjelek közé írjuk – kettős ("…") és szimpla ('…') is jó, csak az elején és a végén ugyanolyan legyen. A számot nem tesszük idézőjelbe. Ha több értéket írunk vesszővel elválasztva, a print() mindegyiket kiírja, közéjük egy-egy szóközt téve.

print("Helló, világ!")
print('Szimpla idézőjel is jó.')
print(42)
print("A válasz:", 42)
print()
print("Az üres print() egy üres sort írt ki fölém.")

print(Szia)

print("alma", "körte")
print("szilva")
print(3, "db")

A # jeltől a sor végéig tartó szöveg megjegyzés (komment): az értelmező figyelmen kívül hagyja. Arra való, hogy embereknek – a tanárnak, a csapattársnak vagy a jövőbeli önmagadnak – elmagyarázza, miért úgy működik a kód. Állhat külön sorban, vagy egy utasítás után.

# Ez a program a hét napjainak számát írja ki.
print(7)  # a hét napjainak száma

# print("Ez a sor nem fut le, mert megjegyzés.")

A szerkesztőben Ctrl+/ a kijelölt sorokat megjegyzéssé alakítja (és vissza) – így ideiglenesen „kikapcsolhatsz” kódot.

Az értékadás jobbról balra történik: a Python előbb kiszámolja a jobb oldalt, utána teszi az eredményt a bal oldali névhez. Ha a név már létezett, a régi értéke felülíródik. Kövesd lépésenként – figyeld a Memória részt:

kor = 17
nev = "Dóra"
print(nev, kor)
kor = 18
print(nev, kor)
kor = kor + 1
print("Jövőre:", kor)

A Pythonban a változót nem kell előre „bejelenteni” (deklarálni), és a típusát sem kell megadni: az első értékadás hozza létre, a típusát pedig az érték határozza meg. Használni viszont csak azt a változót lehet, amely már kapott értéket – különben NameError a válasz.

Névadási szabályok

A szabályokon túl a stílus is számít. A Python hivatalos stílusútmutatója, a PEP 8 a változókhoz a snake_case-t ajánlja: csupa kisbetű, a szavakat aláhúzás választja el (szuletesi_ev). A camelCase (szuletesiEv) is működik, de Pythonban ez nem szokás; a PascalCase (SzuletesiEv) az osztályok neveinek jár. A név legyen beszédes: a netto_ar elárulja, mit tárol, az x nem.

a = 5
b = a
a = 8
print(a, b)

Minden értéknek van típusa: ez határozza meg, mit lehet vele csinálni. Két számot össze lehet szorozni, két szöveget nem. A type() függvény megmondja egy érték típusát.

egesz = 42
valos = 3.14
szoveg = "alma"
logikai = True
print(type(egesz))
print(type(valos))
print(type(szoveg))
print(type(logikai))
print(type("42"))

A változó típusa nem rögzített: ugyanaz a név később más típusú értéket is kaphat. Ezt nevezzük dinamikus típusosságnak. Kényelmes, de figyelni kell rá – a jó név (darab, nev) segít észben tartani, mit tárol a változó.

Van egy különleges érték is: a None jelentése „nincs érték”. Típusa NoneType; később, a függvényeknél találkozunk vele.

A műveleti sorrend a matematikából ismert: előbb a hatványozás, aztán a szorzás-osztás (* / // %), végül az összeadás-kivonás; azonos szinten balról jobbra – kivéve a hatványozást, amely jobbról balra halad (2 ** 3 ** 2 = 2 ** 9 = 512). Zárójellel bármikor felülírhatod. A Lépésenként nézet Kiértékelés részében látod, milyen sorrendben számol a gép:

a = 2 + 3 * 4
b = (2 + 3) * 4
c = 10 - 4 - 3
d = 2 ** 3 * 5
print(a, b, c, d)

Egészosztás és maradék

A // megmondja, hányszor van meg az egyik szám a másikban, a % pedig, hogy mennyi marad. A kettő együtt egy felbontást ad: 135 = 2 · 60 + 15, vagyis 135 perc 2 óra és 15 perc.

perc = 135
ora = perc // 60
maradek = perc % 60
print(perc, "perc =", ora, "óra", maradek, "perc")

Műveletek szövegekkel

A + két szöveget összefűz, a * egy szöveget megismétel egy egész számszor. A len() megadja a szöveg hosszát (a karakterek számát).

vezetek = "Kovács"
kereszt = "Dóra"
teljes = vezetek + " " + kereszt
print(teljes)
print("-" * 20)
print(len(teljes))

kor = 17
print("Kor: " + kor)

print(17 // 5, 17 % 5, 17 / 5)

print(0.1 + 0.2)
print(round(0.1 + 0.2, 2))

Egy értéket más típusúvá a típus nevével megegyező függvény alakít: int(), float(), str(), bool(). Az eredeti érték nem változik meg – a függvény új értéket ad vissza.

szoveg = "3.75"
szam = float(szoveg)
egesz = int(szam)
kerekitett = round(szam)
print(szam, egesz, kerekitett)
print(str(egesz) + " darab")
print(bool(0), bool(""), bool("hamis"))

Az input() kiírja a zárójelben megadott kérdést, majd megvárja, amíg a felhasználó beír valamit és Entert nyom. A beírt sort adja vissza – ezt általában egy változóba tesszük. Futtasd, és válaszolj a konzolban:

nev = input("Hogy hívnak? ")
print("Szia,", nev + "!")

Az int(input("…")) két függvényhívás egymásba ágyazva. Belülről kifelé értékelődik ki: előbb az input() fut le, és szöveget ad (pl. "2009"), aztán az int() ebből egész számot csinál (2009), végül az értékadás a változóba teszi.

ev = int(input("Melyik évben születtél? "))
kor = 2026 - ev
print("Idén", kor, "éves leszel.")

a = input("Első szám: ")
b = input("Második szám: ")
print("Az összeg:", a + b)

Ha a felhasználó nem számot ír be (például öt), az int() ValueError hibát ad. Ennek kezelését később tanuljuk; most még feltételezzük, hogy a bevitel helyes.

Az f-string olyan szöveg, amelynek idézőjele elé f betűt írunk. A benne lévő kapcsos zárójelek ({…}) helyére a Python futáskor beírja a bennük álló kifejezés értékét. Így nem kell sem összefűzni, sem str()-rel alakítgatni.

nev = "Dóra"
kor = 17
print(f"{nev} {kor} éves.")
print(f"Öt év múlva {kor + 5} éves lesz.")
ar = 1234.5678
print(f"Ár: {ar:.2f} Ft")
print(f"Ár: {ar:.0f} Ft")

• f"…"az f betű kapcsolja be a behelyettesítést
• {kor + 5}tetszőleges kifejezés állhat benne
• {ar:.2f}formázás: 2 tizedesjegyre kerekítve

A print() paraméterei: sep és end

A print() alapból szóközt tesz az argumentumok közé (sep=" "), és sortörést a végére (end="\n"). Mindkettő átállítható:

print("alma", "körte", "szilva", sep=", ")
print("2026", "10", "17", sep=".")
print("Betöltés", end="")
print("...", end="")
print(" kész")

Speciális karakterek

A szövegben a visszaper (\) után álló betű különleges jelentésű: \n új sor, \t tabulátor, \" idézőjel a szövegen belül, \\ maga a visszaper.

print("Első sor\nMásodik sor")
print("Név:\tDóra")
print("Kor:\t17")
print("Azt mondta: \"Szia!\"")
print('Így is lehet: "Szia!"')

x = 7
print("x =", x, sep="")
print(f"{x} * 2 = {x * 2}")

A programot többször olvassák, mint írják. A PEP 8 néhány egyszerű szabálya sokat segít abban, hogy a kódod másoknak – és neked egy hét múlva – is érthető legyen:

Ezen az oldalon minden a böngészőben fut, de a programjaidat előbb-utóbb a saját gépeden írod és futtatod. A menet minden programnál ugyanaz: megírod, elmented egy .py fájlba, és a Python-értelmezővel lefuttatod. A lépések VS Code-dal és Windowsszal szerepelnek; Linuxon és macOS-en a py helyett python3 a parancs.

1. Van-e Python a gépen? Nyiss terminált: a Start menüben írd be, hogy Terminál (régebbi Windowson Parancssor), és kattints rá. Írd be: py --version. Ha a válasz Python 3.…, minden rendben. Ha a parancsot nem ismeri, telepítsd a Pythont a python.org oldalról.
2. Mappa és fájl. Hozz létre egy mappát a programjaidnak (például python), és nyisd meg VS Code-ban (Fájl → Mappa megnyitása…). Új fájl: Fájl → Új szövegfájl, írd bele a programot, majd Fájl → Mentés, és add neki az elso.py nevet (billentyűvel: Ctrl+S). A VS Code alapból UTF-8 kódolással ment – ez kell az ékezetes betűkhöz; az állapotsor jobb alsó részén látod.
3. Futtatás. A legegyszerűbb a szerkesztő jobb felső sarkában a ▷ Run Python File gomb; ehhez a VS Code Python-bővítménye kell (Bővítmények panel, keresés: Python). Terminálból is megy: Terminál → Új terminál – ez a megnyitott mappában indul –, és ott: py elso.py. Az input() itt a terminálban kér bemenetet; a beírt sort Enter küldi el.
4. Ha hiba van. A hibaüzenet utolsó sora a hiba típusa és oka, fölötte a fájl neve és a sor száma. VS Code-ban a terminálban a fájlnévre kattintva (Ctrl+kattintás) a szerkesztő arra a sorra ugrik.

C:\Users\Anna\python> py elso.py
Szia, Python!
Traceback (most recent call last):
  File "C:\Users\Anna\python\elso.py", line 3, in <module>
    print(nev)
          ^^^
NameError: name 'nev' is not defined

Itt a 3. sorban egy olyan változót írattunk ki, amely még nem kapott értéket. A hibaüzenetek angolul jelennek meg; ezen az oldalon a magyar magyarázat a segítség, a saját gépeden a típus és a sorszám alapján keresd meg a hibát. A leggyakoribbak: SyntaxError (elírás, hiányzó zárójel vagy idézőjel), NameError (nem létező név), TypeError (össze nem illő típusok, például szöveg + szám), ValueError (például int("abc")).